A tudósok körében mára általánosan elfogadottá vált az a nézet, miszerint a moldvai magyarok nem keletről, hanem nyugatról, a Kárpát-medencéből érkeztek mai településhelyükre valamikor a középkor folyamán. Az 1241/42-es tatárjárás után IV. Béla magyar király a Keleti-Kárpátok szorosainak védelmére telepeket és őrhelyeket hozott létre, és ezt a politikát a későbbi magyar királyok is folytatták. Ennek nyomán, egy tervszerű magyar birodalmi politika eredményeként a 13-14. században jelentős számú magyar és szász lakosság települt Moldva nyugati részére, máig fennmaradt településeket hozva létre. Egyes történészek szerint ekkor jött létre 24 Szeret menti, 12 Prut melléki és 4 Dnyeszter körüli magyar település.