Sarud táji képe, és falunk története |  | Községünk a Hevesi-síknak nevezett 1000 négyzetkilométeres kistájhoz tartozik, melyen ma 15 hevesi és 4 jászsági település található. Az enyhén délre lejtő hullámos síkság magassága 86 és 202 méter között változik. Sarud e síkon 92 méter magasan fekszik. A településünk környezetében található Tisza-folyó, az Eger és Laskó patakok jelenlegihez hasonló medre mintegy 5000 éve alakult ki. Egészen a XX. sz. közepéig a legjelentősebb vízfolyás a Kis-Tisza volt, melynek középkori neve Cserő. Ez Poroszlónál szakadt ki a Nagy- vagy Öreg-Tisza medréből, és Tiszanánánál folyt abba vissza. |
Egy 1783-ban készült katonai térképhez csatolt terepleírásban ezt találjuk erről: "A Kis-Tisza, amely nem messze folyik a településtől (Sarud), 60-70 lépés széles, 2-6, sőt 7 láb mély (1 láb= 31,6 cm), medre homokos, partja magas és meredek, a jelzett hídon kívül nem lehet átkelni rajta. ... Évente többször árad, és nagy mocsarakat hagy maga után, amelyek szinte soha sem száradnak ki. A rétek itt állandóan ingoványosak ... ezért csak nagyon könnyű szekérrel járhatók." |  | A környező réteken és legelőkön különböző fűfajták, a vizes, tocsogós helyeken nád, sás és gyékény terem, fűz- és égerligetek találhatók. Állatvilágát az apró rágcsálók, nyúl, a vizekben és a partokon vidra, a ligetekben olykor őz jelentik, a madarak közül a fácánt és a sok-sok vízimadarat érdemes említeni. Ám olykor az óvatos látogató még túzokot is láthat. Hajdanán a kiöntések vizében nádból, fűzvesszőből font rekesztékekkel, varsával és hálóval halásztak. Még 1551-ben is így ír I. Ferdinánd egyik itt járt tisztje: |
"A Tisza, mikor a síkra kiönt, minden helyet nemcsak vízzel tölt meg, hanem halakkal is. Ahol pedig tavat képez, mielőtt leapadna a vize, és visszatérne a folyó medrébe, a parasztok bizonyos rekeszek megépítésével akadályozzák meg azt, hogy a víz visszahúzódásakor a halak visszamenjenek. Tehát éppen úgy fogva tartják itt a halakat, mint a halastavakban." |  | A Tiszában a XIX. század közepéig nemcsak a ma is megtalálható őshonos halak éltek, ívás idején felúszott ide a 2-4 méterre megnövő, és 2-3 mázsát is nyomó viza is. Ennek halászatát 1570-ben így írták le: "A Tisza mentén hatalmas tölgyfaoszlopokat vernek le a folyó medrén át párhuzamosan. Az alsó soron kaput hagynak, hogy a felfelé igyekvő halak a szegyébe juthassanak. Halászat idején a kaput elzárták. A szegyéket a falu lakói építették a szegyemester utasítása szerint." |
A Tisza és nagyobb vízfolyásai jelentős közlekedési utak voltak a régi időkben. A máramarosi bányákból vízen szállították a kősót, az egyik fontos kirakodóhely Poroszlón volt, egy másik lejjebb a Tiszán Szolnokon. A folyón, alkalmas helyeken, gázlók és révek alakultak ki, mint a poroszlói, az örvényi és az abádi révek. |  | Ami községünket illeti, annak neve először 1261-ben fordul elő IV.Béla király egyik oklevelében. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben Sorwld és Sorousd néven szerepel, majd a Saruldeghaz (Saruldegyháza) névalak is használatos lesz. E név első tagjában (Saruld) a Sarold, Sarolt (ma Sarolta) női nevet sejtik, s ilymódon a település tulajdonosáról, Géza nagyfejedelem feleségéről, Saroltról kapta volna nevét. A 14.század elején tulajdonosai kihalása után már királyi birtok volt. 1324-ben Csanád egri püspök, a birtokaitól távol eső dunántúli Mór falut cserébe adta Sarudért Károly Róbert királynak. Így került püspöki tulajdonba. |
Hídvég faluban 1493-ban állattartó püspöki major működött. Volt itt egy rangosabb zsindelyes uradalmi épület és majorház, kővel boltozott kút, öt új ház, földesúri ménes és jövedelmező halászat, ahonnét a földesúri konyhát sózott hallal, az egri püspöki halastavakat élő halivadékkal látták el. A falu neve ekkor Mezőhídvég volt. A mohácsi csatavesztés, főként pedig Buda elfoglalása után török csapatok gyakran portyáztak Heves és Nógrád megye területén. 1542-ben Ferhát aga csapata Sarudot, Hídvéget és Tiszahalászt dúlta fel, s az uradalmi tiszteket foglyul ejtette. Ezt az eseményt Tinódi is megemlíti a Varkucs Tamás idején lött csaták Egörböl című históriás énekében.  | Egröt hogy megszállja minden hadával Deli Perhát agát Pestről kibocsátá. Az Hídvégöt, Halászt, Sarudot dúlá, Tiszttartóit Varkucsnak ő elfogá. |  |
Amikor 1544-ben Hatvan is török kézre került, Sarud is, mint a megye déli részének falvai, hódoltsági terület lett. A lakosság ekkor elmenekült, s a falu 1549 és 1553 között néptelen puszta volt. 1554-től ismét kezdett benépesülni, de az 1558.évi urbárium még erősen tükrözi a kilenc év előtti pusztítás nyomait. Ekkor még Mezőhídvég a püspöki uradalom központja, aminek megszűntével a török földesúr, Szinán bég szedi az adót és robotoltat. |  | Sarud 1604-ben ismeretlen körülmények között ismét elpusztul, s ezúttal kilencven éven át lakatlan marad. A török kiverése után, 1690-93 között Tiszanánáról új jobbágycsaládokat telepítettek Sarudra, az itteni 24 puszta telekre. 1699-ben Telekessy István egri püspök visszaszerzi a török alatt eltulajdonított püspöki birtokokat, így Sarudot is. Ily módon 1703-ban már ismét az egri püspökség a falu földesura. 1709 és 1711 között ismét elnéptelenedett a falu, a Tisza mentén erősen pusztító pestisjárvány miatt. Az elmenekülő lakosság csak 1712-ben kezd visszatelepülni. |
Az 1728-ban készült összeírás elmondja, hogy az itt található 36 jobbágycsalád közül csak 13 lakik nádból és sárból tapasztott nádfedelű vályogházban, míg 19 kunyhóban, 4 pedig földbe ásott veremben él.
|  | Az 1800-as évek elején készült katonai térkép egy egyutcás települést örökít meg, melynek temploma a déli részen emelkedik. A jelenlegi templom mögött elterülő Zug a 18.század eleji állapotot idézi. Az 1771. évi Mária Terézia-féle úrbérrendezés során a falu határát harmadik osztályúnak minősítették, s így 30 kishold szántót és 12 kaszás rétet mértek ki minden egész telek számára.1804-ben az egri püspöki uradalmat felosztották az újonnan alakított kassai és szatmári püspökség, valamint az egri érsekség között. Sarud a szatmári püspökség birtokába jutott Pusztahídvéggel együtt. Az ekkortájt készült katonai térkép egyutcás települést örökít meg, melynek temploma a déli részen emelkedik. A falu jobbágyok lakta délkeleti részét a templomig Alvégnek, a másik részét Felvégnek nevezték. |
A jelenlegi templom mögött elterülő Zug viszont a 18.század első felének állapotát idézi még ma is.Az 1848-as polgári forradalom megszüntette a jobbágyi állapotot, s ennek nagy hatása volt a falu népére. Ennek az évnek júniusában megkezdték a nemzeti őrseregbe jelentkező önkéntesek összeírását. (Csak 20 és 55 év közöttiek jelentkezhettek, ők is csak akkor, ha legalább fél telekkel rendelkeztek, vagy az éves jövedelmük elérte a 100 forintot.) Sarudon 100 önkéntest írtak össze. Közűlük 2 kisnemes, 6 értelmiségi (plébános, káplán, kántor, tanító, bíró, jegyző), 2 haszonbérlő és 90 földműves volt. A jelentkezett nemzetőrök közül 50 vonult be Heves megye 1. zászlóaljába, akiket júliusban már a Délvidéken fellázadt szerbek ellen be is vetettek. Az elesett sarudiak nevét nem ismerjük, mint ahogy a szabadságharc után az osztrák hadseregbe kényszerrel sorozottakról sincs adatunk |  | 1853-ban kezdődött meg az árvízmentesítés a sarudi magaspartnál kiinduló, a Laskó-patak, a Kis-Tisza, és a Nagy-Tisza vonalát követő, és Kisköréig húzódó töltés építésével. 1878 után pedig megkezdődött a belvízlevezető csatornák rendszerének kiépítése, vele a falu melletti Laskó-csatorna kialakítása.A falu nagyobb arányú terjeszkedése 1901-ben indult meg, amikor az északi, északnyugati és délkeleti részeken (utóbbi a Cserepes nevet viseli) parcellázások történtek. (1920 és 1945 után ugyanezeken a területeken fejlődik tovább a falu.) A telkek bekerítése csak a 19. század legvégén indult meg. A szalagtelkeken az udvarok soros elrendezésűek. Még ma is van több lakóházas soros udvar, de a parcellázások előtt jóval több volt. |
Az 1890-es évekig közkutak híjával a Tiszáról hordta a nép az ivóvizet hetenként egyszer. Az állatok itatására az udvarokon deszka-rovásos, ásott kutak voltak. A falu utolsó szárazmalmát 1900 körül bontották le.
|  | Az I. világháborúban az orosz fronton harcoló, és fogságba esett sarudi honvédek közül néhányan részt vettek az orosz polgárháború harcaiban is. A különböző harctereken 100 sarudi hős áldozta életét. (Emléküket őrzi az iskola előtt látható világháborús emlékmű.) 1919 márciusában, az újonnan szervezett Vörös Hadseregbe a környék falvaiból, így Sarudról is több uradalmi cseléd jelentkezett. Amikor azután a románok a Tiszáig jutottak, a falu népe állandó bizonytalanságban élt. A trianoni békeszerződés értelmében - mely országunk több mint kétharmadát idegen hatalmaknak ítélte - Sarud legnagyobb birtokosának, a szatmári püspökségnek székhelyét, Szatmárnémetit is Romániához csatolták. |
A II. világháborúban részt vett sarudi katonák és családjaik számára a Don-kanyar jelentett fájdalmas emléket. Amikor pedig a front már elért a Tiszáig, a lakosság is megsínylette a háborút. A harci cselekményeknek Sarudon 4 polgári áldozata volt, 2 zsidó család 10 tagját pedig haláltáborba hurcolták (közülük csupán ketten tértek vissza). A harctereken 86 sarudi katona halt hősi halált, illetve tűnt el. |  | A háború után a választáson győztes Magyar Kommunista Párt diktatórikus eszközei ellenében 1956-ban forradalom tört ki, amely a szovjet beavatkozás miatt szabadságharcba torkollott. Sarudon is - az ország többi községéhez hasonlóan - megalakult a Nemzeti Bizottság, a Nemzetőrségnek 40 tagja volt. November 4-e után nem ismerték el a Kádár-kormányt, hanem a Miskolci Munkástanácsot tartották a hatalom törvényes képviselőjének. Csak december második felében adták át a vezetést a régi tanácsapparátusnak. |
A megtorlás időszakában még a koncepciós eljárások sem tudtak a sarudi emberekre olyan cselekedeteket rábizonyítani, amit a közösség kárára követtek volna el. Csupán két személyt vettek őrizetbe, egyet internáltak, egyet pedig 3 hónap börtönre ítéltek. A Kádár-rendszer évtizedei után a sarudiak is örömmel fogadták a demokratikus Magyarország újjáteremtését, és ha görcsösen, nehezen is, de azon dolgoznak, hogy falujuk kihasználja a lehetőségeket, és virágzóbb legyen, mint valaha. |
