Sarud katolikus temploma
Sarud már az államalapítás idején lakott település volt, a község és a környék helyneveiből következtetve egyenesen Sarolt fejedelemasszony, Géza fejedelem felesége, Szt. István, első királyunk édesanyja szállásterülete, illetve birtokai közé tartozhatott. Korai templomáról is van tudomásunk, hiszen egy 1261-es oklevél a helységet "Sarouldeghaz" néven nevezi, mely mindenképpen azt jelenti, hogy un. "egyházas hely", azaz templommal bíró, jelentősebb település lehetett. |  | 1324-től a falu az egri püspökség birtokába került, s az is maradt mintegy hatszáz éven keresztül. Középkori templomát nemcsak a pápai tizedjegyzékek említik, de alaprajzát is ismerjük a jelenlegi késő-barokk templom tervezője, Francz József egri építőmester felméréseiből. E szerint a régi, mintegy 100-120 ember befogadására alkalmas, 14 méter hosszú, torony nélküli, egyenes szentélyzáródású, faragott kövekből épült kis templom a maitól keletebbre állhatott, s romos falai még a hódoltság kora, majd a visszafoglalás után is fennmaradtak. |
A reformáció térhódításával a többször menekülő, majd újranépesülő falu lakossága, hasonlóan az Alföld más községeihez, többségében protestáns lett, s gyülekezetük a régi kis egyház romjait javítgatva, nádtetővel fedve használta, illetve kísérelte meg felépíteni, bővíteni. A XVIII. század folyamán azonban a falu református lakosai és földesuraik, az egri egyházmegye püspökei, természetszerűleg folytonos vitába keveredtek. A hitbeli eltérés nemegyszer kemény túlkapásokhoz vezetett, s erre pontot csak egy 1740-es kényszerű megegyezés tett. Ennek eredményeként a lakosság részben kicserélődött néhány szomszédos településről jött katolikus családdal, részben visszatért a római katolikus egyház kebelébe. |  | Az ily módon katolikussá vált település hívei számára már 1740-ben átalakították, kibővítették a régi templomot. A középkori kis templomból lett az újabb szentélye, eléje nagyméretű hajó épült nyugati végében kórussal és oromzati toronnyal. A templomot nyeregtető fedte, Erdődy Gábor püspök adományából két haranggal bírt. Főoltárát a Szentháromság, egyik mellékoltárát a Szenvedő Krisztus, másikat Szt. István és Szt. Imre képe díszítette. Berendezéséhez Singer Mihály egri szobrász által faragott szószék, valamint keresztelőkút, ötváltós orgona, padok, gyóntatószék tartozott. |
Az 1767. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv megemlíti a templomi felszerelések és egyházi ruhák elegendő voltát, ezeket a sekrestyében őrizték. A templom szomszédságában temető is volt, ugyan úgy, mint ahogy a korábbi, középkori templomot is temető körítette. A XVIII. század végére azonban a hívek száma már többszörösére gyarapodott, s a közel 300 lelket befogadó kibővített templom is kicsinek bizonyult. Így Eszterházy Károly püspök az ismételt javítgatás, bővítgetés helyett új, impozáns, nagyméretű templom építtetését határozta el. Az előző templomot tehát lebontatta, s annak helyétől mintegy 200 méterre 1795-ben Francz József tervei szerint megkezdték az "új", ma is álló templom építését. |  | Francz József (1760 -1810) az egri egyházmegye legjelentősebb építésze volt. A károlyvárosi (ma Karlovice, Horvátország) születésű művész Bécsből bevándorolt kőművesként kezdte pályáját az egri líceum pallérjaként, majd Eszterházy 1764-ben uradalmi kőművesmesterré nevezte ki, 1780-tól pedig a püspök egyetlen állandó építésze lett, aki egyben jelentős műhelyt foglalkoztató önálló vállalkozóként is tevékenykedett.Széleskörű működésébe beletartoznak a hatalmas egyházmegye legkülönbözőbb világi épületeinek tervezési, építő, illetve javítási munkái is: dolgozott a püspöki palotán, kerteken, tervet készített az egri melegvizes fürdő kiépítésére, a törökkori medence felhasználásával, de épített malmokat, katonai kvártélyházakat, kocsmát, hidat, polgárházakat is. |
Munkássága legjelentősebb részét azonban számos templom-terve és az általa emelt templomok sora alkotja. Az ő nevéhez köthetjük a kerecsendi, egerbaktai, kápolnai, demjéni, felsőtárkányi templomokat, - a Tisza vidéken pedig a sarudin kívül terveket készített a tiszapüspöki, kömlői, tiszanánai, kiskörei katolikus, illetve a poroszlói és tiszaabádi ( ma Abádszalók) református templomokhoz. |  | A Francz József által tervezett templomoknak egyéni karaktere, sajátos stílusa van, arányosság, harmónia, szigorú és elegáns formaadás jellemzi. Olykor száraznak nevezett mértéktartó, de impozáns stílusa tulajdonképpen a későbarokkból való átmenet a klasszicizáló, puritánabb szemlélet felé. Francz Józsefet kora egyik legjobb építészének tekinthetjük, akinek sokoldalú és nagyszabású munkássága méltatlanul kevéssé ismert és értékelt. |
Sarud község temploma az Eszterházy Károly püspök-földesúr által építtetett, és Francz József mester által épített nagyszámú templom közül a legnagyobb méretű. A település karakterét meghatározó impozáns épület elhelyezése is szerencsés, hiszen a hajdan egyutcás falu széles, fákkal szegélyezett, főútvonalának tengelyében magasodik. Aligha gondolnánk, hogy az építést komoly viták előzték meg az új templom elhelyezésével kapcsolatban, amelyben végül az építtető akarata győzött. Ma már a jámbor hagyomány viszont egyenesen úgy tudja, hogy a templom kövei maguktól repültek mai helyükre. |  | Az előzményeknek megfelelően ugyancsak a Szentháromságnak szentelt templom nemcsak tekintélyes méretével, elhelyezésével emelkedik ki falusi templomaink közül, hanem finom arányaival is. Különösen szerencsés az egyszerű, szinte puritán homlokzat kialakítása. Magas lábazat, erősen kiugró, körbefutó koronapárkányzat, az íves- oromfalas karcsú homlokzati torony osztó- és toronypárkánya, párnatagos toronysisak határozzák meg az épület vízszintes tagolását, míg a függőleges ritmust a lapos ívű timpanonnal zárt középrizalit, valamint az enyhén kiugró pilaszterek adják. |
Az átgondolt, az épület szerkezetét szinte láttató építésmód folytatódik a templomtesten is, ahol a tagolást mélyített falmezők hangsúlyozzák. Nagyon egyszerű, minden cifraságot mellőző a kapubejárat, a hajó, illetve a toronyablakok sima, zárköves keretelése is. A templombelső tere lenyűgöző, az íves mellvédes kórus után a kiöblösödő, kétszakaszos hajóba lépünk, ahol a boltozat terhét homorú architrávok, széles hossz- és kereszthevederek vezetik le a tekintélyes méretű pillércsoportokra. A toronylépcsőről megközelíthetjük, és felülről is megcsodálhatjuk a hajót fedő pompás téglaboltozat szerkezetét is, mely méltóképpen reprezentálja a tervező Francz József művészi kvalitását, munkatársai mesterségbeli tudását. |  | A mai templombelső egységes stílusban tartott, visszafogott, még a jóval későbbi festés és felszerelési, berendezési tárgyak is jól illeszkednek az összképhez. A szentély egy lépcsővel emelt, szűkebb mint a főhajó. A főoltár márványozott, két oldalán oszlopos, baldachinos kialakítású, felül adoráló aranyozott angyalpár látható. A klasszicizáló oltárkép a Szentháromságot ábrázolja, ismeretlen festő munkája. Az oltárkép körül szépen faragott empire keret, a kupolás tabernákulum aranyozott ajtaján ugyancsak míves Ábrahám áldozata faragvány. |
Mellékoltára ugyancsak márványozott, felső íves záródásán kereszttel, két oldalán egy-egy előreugró, a tetején vázákkal díszített oszloppal. Oltárképe a Pietát ábrázolja, XIX. századi ismeretlen festő munkája. Másik oldalon szószék, tölcséres talppal, mellvédjén a Magvető aranyozott domborműve, hangvetője tetején a Tízparancsolat táblája sugárkévében. Ide helyezték át a keresztelőkutat, melynek kőből készült tartóoszlopán kígyó csavarodik szájában almával, utalásul a bűnbeesésre, az eredeti bűnre. A keresztelőmedencét márványozott fadob foglalja magában, ennek tetején Krisztus keresztelését ábrázoló kis szoborcsoport látható. |  | A keresztelőkút különösen szép darabja az egri egyházmegyében gyakori XVIII. század végi keresztelőmedencéknek, melyet stíluskritikai alapon Eszterházy sokat foglalkoztatott mesterei, Mozer (Moser) József, egri képfaragó, szobrász, és Giovanni Adami, luganói származású felsőtárkányi kőfaragó és márványozó munkájának tartjuk. Feltehetőleg ugyanők működtek közre a már említett fő- és mellékoltár, valamint a szószék munkálataiban is. A sarudi templom egykorú berendezését faragott csigás oldalakkal díszített padsorok, illetve egyszerűbb gyóntatószék egészíti ki. |
A templomban több, (a szentélyben, az oltároknál, a diadalívnél, kórus alatt) díszített posztamensen elhelyezett újabb szobrot( Jézus szíve, Szűz Mária szíve, Szt. Anna, Szt. József, Szt. Teréz, Szt. Ferenc, Szt. Antal) is találhatunk.. Noha ezek XIX. század végi osztrák templomfelszereléseket készítő gyárak munkái, mégis jól egészítik ki a összképet, csakúgy mint az ugyancsak gyári készítésű 14 állomásos neogót stáció-dombormű. A kórus alól nyíló Mária kápolnában több kisebb szobor között együtt találunk XVIII. századi faragott Nepomuki Szt. János szobrot és gipszből öntött Lourdesi Szűz Máriát, de a különböző műértékű kegytárgyak elhelyezését indokolja egykori adományozóik hite és buzgósága. |  | Néhány szót kell ejtenünk a templom késői, és igen rossz állapotban lévő mennyezetképeiről is. A neobarokk rokokó rózsacsokros, szalagdíszes keretelések között a szentélyben a négy evangelista képei között a Szentháromságot, a hajó első szakaszában a Lourdesi jelenést láthatjuk, míg a második szakaszban keretbe foglalva Szt. István, Szt. Imre, Szt. László valamint Szt. Lajos képét látjuk, utóbbi feltehetőleg utalás Szmrecsányi Lajos egri érsek kegyúri, s minden bizonnyal mecénási szerepére. |
(A rossz állapotban lévő freskók alkotója a plébániai iratokból, illetve az egykorú sajtóból minden bizonnyal megállapítható, de az is feltehető, hogy egy szakértő restaurálással korábbi falképek is előkerülhetnének.) A sarudi templom felszerelését a kóruson az oltárokkal egykorú szép orgonaszekrény, s 1908-ban elhelyezett Angstel orgona egészíti ki. Az orgona mögötti homlokzati ablakban értékes, és szinte hiánytalan állapotban lévő üvegfestményt találunk. |  | A Szt. Ceciliát ábrázoló, a századforduló ízlését dicsérő mű Palka József jó nevű budapesti művész jelzett műve. A kórusról megközelíthetően a padlástérben felülről is megtekinthető a már említett remekművű boltozat. Nem eshetett róla szó, de ugyancsak figyelmet érdemelnek az apróbb felszerelési, berendezési tárgyak: a gyertyatartók, körmeneti zászlók, csengőkonzol, míves sarokvasak, zárszerkezetek. |
Ezek az egykori mesterek és megrendelőik szorgalmával, tudásával készültek Isten nagyobb dicsőségére, ahogy azt az építtető Eszterházy Károly is szánta. (Szöveg: Dr. Ludányi Gabriella művészettörténész, képek: Fodor László régész, valamint Révész Ferenc munkái) Virtuális látogatás a templomban: itt |
